Szülövárosom Szentgotthárd -

Mein Heimatstadt Szentgotthárd

Szentgotthárd története dióhéjban

Városunk rövid története Szentgotthárd Magyarország délnyugati csücskében fekszik, az Õrség kapujában, a Rába és a Lapincs folyó összefolyásánál. A Vendvidék központjaként Vas megye legdinamikusabban fejlõdõ települése. Lakossága nagyrészt magyar, de számottevõ nagyságrendben élnek szlovének és németajkúak is. A települést III. Béla király alapította 1183-ban, amikor francia cisztercita szerzeteseket telepített ide, monostort építve számukra, melyet Szent Gotthárd hildesheimi püspökrõl neveztek el. A monostor mellett majorság létesült, ahol 1350-ig virágzott a feudális rendszerû mezõgazdálkodás. A település 300 évig a Széchy család birtoka volt. Vizesárokkal körülvett erõdítményét 1391-ben Széchy Miklós nádor, majd a Zrínyiek, Batthyányak építették. A monostort is, az erõdöt is a Bocskai-felkelés idején az osztrákok felrobbantották, ezzel a szerzetesi élet megszûnt. A török elleni 1664. évi szentgotthárdi csata nemcsak az ország, de egész Európa politikájára hatással volt. Raimondo Montecuccoli császári tábornok 1664. augusztus 1-jén itt ütközött meg a Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt Bécs felé vonuló törökökkel. A hétórás küzdelem döntõ mozzanata volt, hogy a menekülõ törökök közül sokan belefulladtak a nagy zápor miatt megáradt Rábába. Sajnos a vasvári békében nem sikerült kihasználni a gyõzelembõl fakadó elõnyt. Miután 1873-ban elkészült a vasútvonal Graz felé, megkezdõdött Szentgotthárd iparosodása is. A város gyors összeköttetésbe került a fejlettebb stájer tartománnyal és a Kisalfölddel. Ez a fejlemény hihetetlen gyors gazdasági és társadalmi fejlõdéshez vezetett Szentgotthárdon az 1800-as évek végén. Egymás után alakultak a gyárak, üzemek (Játékgyár, Dohánygyár, Óragyár, Selyemszövõgyár, Kaszagyár). A gazdasági fejlõdést követték a társadalmi változások: oktatási, egészségügyi intézmények jöttek létre, megerõsödtek a civil szervezõdések. A XX. század elsõ évtizedének végére Szentgotthárd pezsgõ kisváros lett, a megye legfejlettebb ipari struktúráját mondhatta magáénak. A szentgotthárdi fejlõdés egyik mozgatója Széll Kálmán volt, aki elõbb a térség országgyûlési képviselõjeként, késõbb miniszterként és miniszterelnökként támogatta az elképzeléseket. A város aranykora az elsõ világháborút követõ Trianoni békeszerzõdések után véget ért. Vonzáskörzetének nagy része külföldre került. A két világháború között stagnálás, a szocializmus elsõ évtizedeiben elsorvadás jellemezte a települést. Szentgotthárdot nem fejlesztették és intézményeit is fokozatosan elköltöztették. Élénkülés csak az 1980-as évektõl jelentkezett. A monosotoralapítás 800. évfordulóján, 1983-ban városi rangot kapott a település. Az igazi fordulatot a rendszerváltozás jelentette. A város szabadabban tudta szervezni évtizedekig mesterségesen elvágott kapcsolatrendszerét. Ez elõször a kultúra, a sport területén hozott sikereket, de rövidesen a gazdasági eredményekben is tükrözõdött. Szentgotthárd kedvezõ földrajzi helyzete és a meglévõ magas szintû ipari kultúra vonzotta a külföldi befektetõket. A város vezetése felismerte a történelmi esélyét és nagyszabású infrastruktúra és iparfejlesztési programot indított el. A kilencvenes években kialakult a Szentgotthárd - Heiligenkreuz Határon Átnyúló Ipari Park, amely ma több mint 3000 fõ számára biztosít munkalehetõséget. Az iparfejlesztéssel párhuzamosan az intézményhálózat is bõvült, oktatási, egészségügyi és kulturális létesítmények sora újult meg. Szentgotthárd kereskedelme is felvirágzott a kiskereskedelmi és vendéglátó egységek gomba módra szaporodtak el a városban és a környéken. A kereskedelem és néhány szolgáltatás fejlodésének hátterében a nagyarányú osztrák és szlovén bevásárló turizmus állt. Napjainkban a bevásárló turizmus jelentosége lecsökkent. Szentgotthárdnak és térségének egyre inkább a minõségi turizmus és más szolgáltatások irányába kell fejlõdnie. Az önkormányzat elokészítette a Termálpark programot, amely az elkövetkezõ idõszak meghatározó fejlesztési iránya lesz. Szentgotthárd ismét történelmi lehetõség elõtt áll. Az EU csatlakozást követõen visszanyeri több mint száz éve elvesztett vonzáskörzetét, ezzel elfoglalhatja helyét a magyar-osztrák- szlovén hármashatár térségében.

__________________________________________________________________________________________________

Die kurzgefasste Geschichte unserer Stadt Die Siedlung wurde vom König Béla dem III. 1183 gegründet, als er französische Zisterziensermönche hier ansiedelte, es wurde für sie eine Kloster gebaut, das nach dem Bischof in Hildesheim Szent Gotthárd benannt wurde. Seine mit Wassergraben umzogene Festung wurde vom Palatin Miklós Széchy, dann von den Zrínyis, Batthiánys gebaut. Sowohl das Kloster als auch die Festung wurden während des Bocskai-Aufstandes von den österreichischen Heeren aufgesprengt, dadurch erlosch das Mönchsleben. Die Schlacht in Szentgotthárd im Jahre 1664 gegen die Türken übte nicht nur auf die Politik des Landes sondern auch auf die Europas eine Wirkung. Montecuccoli kaiserlicher General stieß am 1. August 1664 mit den unter dem Befehl des Großwesirs Ahmed Köprülü stehenden in die Richtung Wien ziehenden Türken zusammen. Das entscheidende Moment des siebenstündigen Kampfes war, dass viele von den fliehenden Türken in der wegen des großen Schauers angeschwolle Raab ertranken. Leider konnten wir im Frieden von Vasvár den aus dem Sieg entspringenden Vorteil nicht ausnutzen. Nachdem 1873 die Eisenbahnlinie in Richtung Graz fertig war, fing auch die Industrialisierung von Szentgotthárd an. Nacheinander bildeten sich die Fabriken, die Betriebe (Spielzeugfabrik, Tabakfabrik, Uhrenfabrik, Seidenfabrik, Sensefabrik). Auf die wirtschaftliche Entwicklung folgten die gesellschaftlichen Änderungen: Bildungs-, sanitäre Einrichtungen kamen zustande, die Zivilorganisationen erstarkten. Bis zum Ende des ersten Jahrzehntes des XX. Jahrhunderts wurde Szentgotthárd eine rege Kleinstadt, sie konnte die entwickelteste Industriestruktur des Komitates sein eigen nennen. Eine treibende Kraft der Entwicklung in Szentgotthárd war Kálmán Széll, der vorher als Abgeordneter der Region, später als Minister und Ministerpräsident die Vorstellungen unterstützte. Das Goldene Zeitalter der Stadt endete nach den Friedensverträgen von Trianon nach dem ersten Weltkrieg. Ein großer Teil seines Anziehungskreises kam ins Ausland. Es charakterisierte die Stadt zwischen den zwei Weltkriegen die Stagnation, in den ersten Jahrzehnten des Sozialismus die Verkümmerung. Eine Belebung trat erst seit den 1980-er Jahren auf. An der 800. Jahreswende des Klosters bekam die Siedlung 1983 den Rang der Stadt. Den wirklichen Umschwung bedeutete die Wende. Die Stadt konnte ihr jahrzehntelang künstlich abgeschnittenes Beziehungssystem freier organisieren. Die günstige geografische Lage von Szentgotthárd, und die vorliegende Industriekultur auf hohem Niveau zog die ausländischen Investoren an. Die Führung der Stadt setzte ein groß angelegtes Infrastruktur- und Industrieentwicklungsprogramm in Gang. Es wurde der Grenzüberschreitende Industriepark Szentgotthárd Heiligenkreuz ausgestaltet, das heute für mehr als 3000 Personen eine Arbeitsmöglichkeit sichert. Die Selbstverwaltung hat das Thermalparkprogramm vorbereitet, das die bestimmende Entwicklungsrichtung der künftigen Periode sein wird. Szentgotthárd steht wieder vor einer geschichtlichen Möglichkeit. Nach dem EU-Beitritt erlangt es seinen vor mehr als hundert Jahren verlorenen Anziehungskreis zurück, dadurch kann es seinen Platz in der Region der ungarischen-österreichischen-slowenischen Dreiländergrenze einnehmen.